A talajra simuló, teljes egészében vízszintesen kialakított, a kis terek szokásos korlátaitól mentes ház új kapcsolatokat teremthet a belső és külső tér, az ember és lakótere, valamint a teljes udvar és a tömegformálás tagolásából létrejövő különálló udvarok között.
Az utcától a hátsó rész felé fokozatosan kibontakozó ház egymás után kapcsolja össze a bejárati zónát a műszaki helyiségekkel, a nappali zónát a három oldalról üvegezett konyhával, a két, önálló karakterű teraszra nyíló tágas nappalit, majd a három hálószobából és a hozzájuk tartozó helyiségekből álló éjszakai zónát, amely az udvar hátsó része felé elhelyezett sávban kapott helyet.
A vízszintességet és a talaj közelségét hangsúlyozó ház tömegét a széles ereszek határozzák meg. Ezek lefedik a konyha tömege és az éjszakai zóna közötti nyitott teraszt, valamint a bejárati részt is, érzékileg egyértelműen kijelölve a ház felső határát. Ez a korlátozás egyedül a nappaliban oldódik fel: a helyiség mennyezet nélkül egészen a tetőszerkezetig nyitott. A szarufák között, felülvilágítóként elhelyezett ablakok függőlegesen az ég felé nyitják meg a teret, egészen különlegessé téve a napfénnyel való kapcsolatot.
